KŐSZEG

A Kőszegi (Németújvári) grófok alapításában jött létre a település. 1248-ban Kwszegnek, 1276-ban németül Gunsnak hívták. 1328-ban kapott városi rangot Károly Róberttől. Az Anjouk alatt vált belőle kereskedőváros. Garai Miklós nádor tulajdona 1392-ben, ezáltal kevésbé volt kitéve a fosztogatásoknak és támadásoknak. III. Frigyes 1445-ben szerzi meg, Mátyás király 1482-90-ben birtokolja, ezt követően 1647-ig a Habsburgok kezén marad. 1447-ben Hunyadi nem tudta visszaszerezni a radkersburgi (Stájerország, Ausztria) béke megkötésekor, 1463-ban a soproni béketárgyalásokon pedig Mátyás volt kénytelen lemondani arról, hogy az övé legyen. 1532-ben a török seregekkel szemben Jurisics Miklós vezetésével 800 katona küzdött a városért 25 napon keresztül, s a törököknek csak a lófarkas zászlót sikerült a várra kitűzniük. A Rákóczi-szabadságharc nehéz időszak volt a város számára. Lakossága évszázadok óta szőlőtermesztésből – 1740-ben kezdték el vezetni a Szőlő jövésének könyvét –, fuvarozásból, kézműiparból és vendéglátásból tartotta fenn magát. Nyomdáját 1651-ben hozták létre, Vas megyében az első pénzintézet Kőszegen nyílt meg 1844-ben és posztógyárat is alapítottak. A Szombathelyet Kőszeggel összekötő vasúti vonalat 1883-ban építették ki. Nyolc malma és energiatelepe volt a Gyöngyös-patak partján. Trianon után Kőszeg fejlődése megtorpant, hiszen húsznál is több burgenlandi falu piacától esett el. A II. világháborút Kőszeg szerencsésen megúszta, mert egy helyi születésű parancsnok, aki a háború alatt az USA légierejében szolgált, a város helyett a Guba-hegyet jelölte ki a bombázások célpontjának. Kőszeg ma Hild-díjas iskolaváros.

vendégszerző szolgáltatás

Kőszeg szülötte a híres hadvezér és tábornagy Hadik András (1710-1790), a jezsuita szerzetes és költő Rájnis József (1741-1812), aki a keszthelyi Georgikon igazgatója is volt 1809-12-ben és szintén kőszegi az ornitológus Chernél István (1865-1922). A zoológus és természetbúvár Herman Ottó (1835-1914) a városban volt fényképészsegéd. Kőszeg határátkelő Ausztriába.

1892-94-ben, a kőszegiek összefogásában épült az eklektikus stílusú Jézus Szíve plébániatemplom. A csarnoktemplom háromhajós, sokszögzáródású szentélyben záródik, kereszthajója csonka, tornya 57 m magas a bécsi építész, Ludwig Schöne tervezésében készült. Otto Kott munkájában készült el a templom belső festése, melynek érdekessége, hogy tízezer tojássárgáját használtak fel hozzá kötőanyagként. A bejárat mellett kétoldalt a volt kőszegi polgármester, Bierbauer Mihály gyermekei megrendelésére, édesapjuk emlékére készült színes üvegablakok vannak, melyek a Bibliából vett jeleneteket ábrázolnak. Az Árpád-házi szentek, István, Imre és László, valamint Szent Erzsébet és Gizella láthatók a szentély ablakain. Az oltárokat Tirolban és Bécsben faragták. Jézus szobra látható a szentségház feletti oszlopok közt. Az orgona 1894-ben készült a Rieger-testvérek műhelyében.

Az 1710-es pestisjárvány emlékét őrzi a Szentháromság-szobor, melyet Servatius Leitner készített 1713-ban. Balról az ókeresztény vértanú, Szent Sebestyén teste látható nyílvesszőkkel átdöfve, jobbra Szent Rókus lábánál egy kutyával, mögötte Nepomuki Szent János és Szent József, a homlokzaton pedig Szent Rozália látható.

Az 1600-as évek végén építették a Strucc Szállodát, melyet tulajdonosáról, a fogadós Straussról neveztek el. A barokk szállót többször is átépítették. A téren régen a piac működött, ez volt a déli előváros kapuja, a külváros, Magyar Hóstád (Hof-Stadt), mely az alsó városkapu előtt fekvő vásártérből jött létre az 1500-as évek második felében. Elsősorban földművelésből és iparból élő magyarok lakták.

Az Alsó-városkapuhoz vezetett a mai Városház utca. Egykori nyomvonalán egy jellegzetes törésvonallal ellátott, rövid, beépített utca állt a kapu védelmére, melynek helyére az 1700-as években a vár vizesárka fölé hidat építettek. Szent Jakab és Nepomuki Szent János szobra láthatók a falfülkében, melyet 1729-ben, barokk stílusban készítettek.

A török támadás 400. évfordulójára 1932-ben építették a Hősök kapuját Opaterny Flóris tervezésében. 1880-ig a középkori város déli, alsó kaputornya állt itt. Ez a zömökebb torony arányaiban jobban illett a térhez, mint az új. A Városház utca felé eső homlokzaton kálváriajelenet látható, valamint az ország és a város címere. A ma látható nagy, műkő Kálvária-domborművet a kőszegi gyártulajdonos, Szentgyörgyi Czeke Gusztáv ajándékozta a városnak. A Nádasdy Ferenc II. által tett alapítványból városi toronyőrök (tornyosok) lakták a tornyot. Szent Magdolna ünnepén a Nádasdyak váti templomában és a két templom istentiszteletein ők szolgáltatták a zenét és kísérték Rőtfalvára (ausztriai Rattersdorf) és Máriazellbe a kőszegi zarándokokat, valamint kürtjeleket és toronyzenét adtak meghatározott időközönként és katonai verbuválásokban is közreműködtek. Kugler János (1800-1867) – Sopronban született, de Kőszegen élt – 1845-ös festményének dombormű változata az átjáró jobb oldali reliefje. Balra látható a két világháborúban hősi halált halt honvédek tiszteletére állított emléktábla. Régen itt a déli kapuban szedték a vámokat, az őrhely pedig a Lábasház helyén volt.

Kőszeg történelmi belvárosának legrégebbi tere a Jurisics tér. Egykor piac volt itt, később nevezték el Városháza térnek. Ez volt a központ, gyülekezési hely, itt történt az ítélethozatal és a büntetések végrehajtása is. A pellengér és a kaloda a városkút és a Mária-szobor között állt, innen vitték át a magyar külvárosba 1806-ban, ahol még 1841-ben is használták. Az 1982-es térrendezés alkalmával burkolták le a kapcsolódó útszakaszokat és emelték ki a tér központi részét. Az 1400-as években 73, nagyrészt későközépkori ház volt a városfalon belül, de korukat pontosan azért nem lehet meghatározni, mert a városban 17-szer is pusztított tűzvész és a régészeti kutatások sem voltak olyan alaposak.160-200 cm vastagságú az a törmelékréteg, mely a leégett házak romjaiból rakódott a középkori járószintre, miáltal a belváros nagy része feltöltődött. Jól szemlélteti ezt, hogy a Városháza pincéjéből 14 lépcsőfok visz lefelé, pedig ezek az egykori boltíves pincék földszinti szobák voltak egykoron.

1739-ben egy soproni kőfaragó, Lorenz Eisenköbl készítette a Mária-szobrot, melynek költségeit abból fedezték, hogy a Mária-kultusz ellen tüntető helyi protestánsokra pénzbírságot vetettek ki. Mária, kezeit összekulcsolva, egy földgömbön állva, csillagkoszorúval a fején és lábainál kígyóval látható. Amikor 1912-ben sor került a szobor restaurálására, a talapzaton lévő három mellékalak, Szent Anna, Szent Joachim és Szent József eltűntek és a főalakot is lecserélték. Az eredeti főalak 1739-ből való, ez 1977-ben került vissza helyére, a restauráláskor készült másik Mária-szobrot pedig a plébánia udvarára költöztették át.

1766-ban épült Városkút egy láncos kút helyén. Eredetileg zárt kútházzal készült, melyen ablakszerű nyílások voltak. Később ezeket kibontották, így 1818-24-ben az átalakítások során klasszicista stílusúra alakították. Eisenköbl készítette a kút káváját.

Bittner József Jakab, aki az Alsó-kaputorony zenészeinek vezetője volt, az 1700-as években építtette a Lábasházat, melynek helyén árkádos épület állt – erről egy 1746-os térkép tanúskodik. 1959-ben kibontották a korábban befalazott íveket.

Az 1600-as években a Nádasdy-család birtokában volt a Tábornok-ház. A városnak adták el 1719-ben. Az 1681-ben alapított lovas helyőrség parancsnoka lakott itt, erről nevezték el a házat. Korábban (1571-1671) a protestáns vallású város katolikusai miséztek itt.

A Tábornokház déli részében alakították ki a Jurisics Miklós Múzeumot, melyhez a 27 m magasságú Hősök tornyát is hozzácsatolták. A Múzeumban Kőszegi kismesterségek és Kőszegi céhek címmel látható állandó kiállítás.

A kőszegi Városháza az egyetlen olyan középület az országban, amely létrejöttétől kezdve ugyanazt a funkciót tölti be. Mivel több szakaszban, különböző korszakokat átölelőn épült, az építészeti korok jellemzői jól elkülöníthetők rajta. Az 1400-as években kezdhették építeni, ekkor gótikus stílusjegyeket kapott. A reneszánsz korból származik a homlokzati oromfala. Barokk stílusban építették át a belső ajtókat és a két udvari kertszárnyat az 1700-as években, néhány helyiség boltozata is ekkor készült. Sikátor húzódott a Chernél utcáig a Városháza mindkét oldalán, ebből mára csak a déli maradt meg. Az 1710-es nagy tűzvész utáni újjáépítések során kapta mai homlokzatát, melynek elliptikus mezőjében a Jurisics-család címere, pajzs felett a Szent Koronával a történelmi Magyarország kiscímere, valamint Kőszeg történelmi címere (1446-ban III. Frigyes német-római császár adományozott neki) látható. Freskói 1712-ből valók. Az 1900-as évek elejéről való a Magyarország Védasszonya a gyermek Jézussal című festmény és a Szent Istvánt uralkodó díszben ábrázoló kép, mely szecessziós stílusú és ismeretlen festő munkája.

Az országban egyedülálló a Sgraffitós-ház, mely homlokzati vakolat-díszítése után lett elnevezve. Helyén egy faszerkezetű, agyagfalú építmény volt, erre építették rá a kőházat az 1500-as évek elején, melyet 1560 táján emelettel toldottak meg, ahogy ez ma is látható. 1700-as évekből származó Madonna-szobor áll az oromfali fülkében.

A tér keleti oldalán álló házsor az 1500-as évekbeli alapokon az 1600-1700-as években jött létre. A Palocsay-, Szvetics-, Csekonics- és Szarka- (Pontyos-)ház barokk stílusban épültek.

A Patikamúzeum korábban egy későközépkorban épült, földszintes polgárház volt. Ennek átalakításával kapta mai barokk, emeletes formáját a patikaház. A Szarka- és Csekonics-család tulajdonában volt az 1700-as évek első felében. 1766-tól az Arany Angyal nevű vendéglő működött épületében Mikos Károly vezetésével. Tőle Svalla Mátyás gyógyszerész 1777-ben vette meg és megnyitotta az Apotéka az Arany Egyszarvúhoz gyógyszertárat, melybe azt a patika-berendezést helyezte el, melyet a jezsuita rend feloszlatása után, 1775-ben szerzett meg és két éven át a Szent Jakab templom mellett lévő rendházban tárolt. Az épület következő tulajdonosa 1842-ben Magyar Királynak nevezte el a patikát a nemzeti reformtörekvéseknek megfelelően. Az Iparművészeti Múzeum 1911-ben vette meg a patika berendezését, melyet tartós letétben itt helyeztek el az épület helyreállítása után (1977-79).

1615-18 között építtette a város vezetőség a Szent Imre templomot a magyar híveknek. 1640-ben tornyát magasabbra építették. A főoltárképen ifj. Dorfmeister István 1805-ös alkotásában Szent Imre herceg fogadalma látható. id. Dorfmeister István munkája volt a korábbi oltárkép, melyet a mellékoltár közelében helyeztek el. A mellékoltárok képei Schaller István munkái. A szószék copf, a padok barokk stílusban készültek.

1403-1407-ben épül eredetileg gótikus stílusban a Szent Jakab templom, melynek helyén egy kis minorita templom állt korábban. Az építtető Garai Miklós nádor címerét a zárókövön ábrázolták. Az 1500-1600-as éveken a templomot többször is tűzvész pusztította, emellett az 1532-es támadás során is súlyos károkat szenvedett. A katolikusok kezén volt, majd 1554-1671-ig a protestánsok tulajdonába került, 1675-től a jezsuiták kapták meg, akiket Széchenyi György érsek telepített Kőszegre. A piaristák tulajdona 1777-1815-ig, ezt követően a bencésekhez került 1948-ig. 1807-ben ők felújítják és megépítik a jelenleg látható főhomlokzatát négy domborművel és négy kerek ablakkal. A domborműveken három keresztszeg és a jezsuiták címere látható az IHS vagyis „Iesus Habemus Socius” (Jézus a mi szövetségesünk) felirattal, valamint Mária és József monogramjai. A bencés rend ötszíves címere PAX felirattal a bejárat fölött látható, 1930-ban készült. A templom három hajós, a szentélyében látható főoltárt Esterházy Pál nádor állíttatta (1693). Rajta az 1500-as évek tájáról származó Madonna a gyermek Jézussal gótikus faszobor, melyet valószínűleg tiroli mester alkotott, két oldalán pedig Szent Pál és Szent Péter láthatók. Xavéri Szent Ferenc és Loyolai Szent Ignác alakjai láthatók felette. Az 1700-ban Szent Ferenc tiszteletére szentelt kápolna a szentélyből nyílik. A kuruc brigadéros, Bezerédj Imre építtette, innen kapta nevét (Bezerédj-kápolna). A stukkók feltehetően Pietro Antonio Conti munkái. Déli mellékhajójának zárófalán a Palástos Madonna-freskó korábban oltárkép volt. Akkor fedezték fel, mikor 1937-ben a felújítások során elbontották a Mária-oltárt. A főalak mellett Szent Borbála és Árpád-házi Szent Erzsébet láthatók. A Háromkirályokat kőszegi környezetbe ágyazva festette a művész. A fuvarosok védőszentje, Szent Kristóf látható egy nagyméretű képen. Szószéke már 1720 táján elkészült, koronáját a Hit szimbolikus alakja díszíti, az ajtón Xavéri Szent Ferenc, amint a pogányoknak prédikál. A többi képen Jézus életéből vett jelenetek láthatók. A templom kriptájában nyugszanak a Jurisics-gyerekek, Anna és Ádám, kiknek 1538-ban készült, reneszánsz stílusú síremlékét az északi oldalba falazták be. Wesselényi Ferenc nádor feleségének, Széchy Máriának („Murányi Vénusz”) kriptája is itt található 1679-ből. A sírokat azonban kifosztották, Széchy Máriának csupán egyetlen cipőjét hagyták meg, amit a múzeumban állítottak ki. A templom padjai mind különböző mintázatúak, 1719-ből valók.

Piarista, majd bencés kolostor lett a volt jezsuita rendház, melyet a Szent Jakab templom mellé építettek, egykor a templom tornya állt helyén. 1677-80-ban épült a barokk kollégium és a rendház az ausztriai Lockenhausból származó Pietro Orsolini tervezésében. E falak közt folytatta tanulmányait a költő Faludi Ferenc (1704-1779), valamint a klasszikus verselés mestere, Rájnis József és Berlin megsarcolója (1757. október 16.), Hadik Sándor is, aki szorgalmazta, hogy a Moldvába menekült székelyeket Bukovinában telepítsék le.

Bezerédj Imre 1707-től lakott a Bezerédj-házban. Itt sikerült elfogni 1708. szeptember 5-én és innen vitték el Sárospatakra, ahol a kuruc haditörvényszék ítélete szerint lefejezték december 19-én.

Jurisics-vár: A várostól elkülönülő belső vár és az elővár körül vizesárok volt. 1921-ben ültették kőszegi diákok a vár előtt lévő 13 fát az aradi vértanúkra emlékezve. A 12 m széles vizesárkon cölöphíd vezetett át az elővár keleti kapujához, melyet a bejárat előtt felvonóhíd váltott fel. Az elővár formáját másolja az emeletes épület a kapu fölött. Jurisics Miklósról készült szobor a várkapitányt kezében karddal ábrázolja Mikus Sándor alkotásában 1963-ból. Érdekessége, hogy míg Jurisics a valóságban balkezes volt, a szobor jobb kezében tartja a kardot. Vizesárkon átívelő felvonóhíd vitt a kapuhoz a belső várba az elővárból. Egy török sátrat mintázó freskó és az Esterházy-család címere látható a bejárat fölött. A belső vár szabálytalan négyszög alakot formázott, melyet szűk falszoros övezett, kívül kör alakú tornyok voltak a sarkokon. A falszorost a tűzfegyverek megjelenése után feltöltötték, majd ágyúpadnak és mellvédnek alkalmazták. A vár az 1400-as évektől királyi tulajdon lett, ekkor húzták fel a tornyok között lévő épületszárnyakat. Szabálytalan alapú fal vette körbe a várost, ennek déli felén a Hősi kaput megelőzően az Alsó-kapu, északi felén pedig a Felső- (Ausztriai-)kapu vitt át. A Chernél utcában a későbbiekben, amikor átépítették a Halász-tornyot kaputoronnyá, kijáratot építettek a nyugati végénél. A várárkokba a vizet a Gyöngyös-patakból nyerték. A város tíz évnyi adómentességet kapott Károly Róberttől és fiától, I. Nagy Lajostól, hogy elvégezze az erődítési munkálatokat. 1392-ben a Garai-család kezére került a birtok, majd III. Frigyes császár szerzi meg 1445-ben. Rövid időre Mátyásé is volt. Jurisics Miklós 1528-1543-ig volt a vár kapitánya, ebben az időben építették ki a külsőtornyos védelmi rendszert. A törökkel szemben 1532. augusztus 5-30 közt sikerrel vívott csata végének emlékét idézik a 11 órakor megszólaló kőszegi harangok. 1616-ban a Széchyek szerezték meg a várat, majd egy csere folytán az Esterházy-családhoz került mintegy 240 esztendőre. A kurucok és a császáriak egymást váltva birtokolták a Rákóczi-szabadságharc idején. A vár végül az 1777-es tűzvészben pusztult el. Északi szárnyát, mely a legsúlyosabban sérült meg, már nem volt érdemes újjáépíteni. Földszintjét feltöltötték, az emeletet pedig lebontották. Öt tornyából kettő maradt meg. A délnyugati szárnyat az északi tetőszéke alá helyezték és kialakították az Esterházyak házi kápolnáját, melynek eredeti berendezése látható ma is. Az emeletes barokk árkádsort kialakították az udvaron, a reneszánsz ablakokat befalazták, Mátyás lovagterméből pedig magtárat hoztak létre, ami ma színházként működik. 1809-ben francia katonák szállták meg a várat. Az 1830-as években elvesztette hadászati jelentőségét. 1932-ben az Esterházyak eladták, ezt követően határőrlaktanyaként, majd 1954-ben terményraktárként funkcionált. 1963-ra fejezték be helyreállítási munkálatait.

A Vármúzeumban Képek Kőszeg történetéből és Kőszeg történeti emlékei címmel látható állandó kiállítás.

1795-ben nyílt meg a Bálház, melynek az volt az érdekessége, hogy különböző származású emberek együtt múlathatták itt az időt. Német és magyar színitársulatok is felléptek, sőt Liszt Ferenc is adott itt hangversenyt 1846-ban a Hangász Egylet meghívásának eleget téve.

1747-ben épült a barokk Temetőkápolna. Vele szemben található Lehman Gottfried kapitány sírja, aki a bécsújhelyi börtönből szöktette meg II. Rákóczi Ferencet. Lehmannt 1701 karácsonyán végezték ki, holttestét négy darabra vágták és Bécsújhegy négy kapujára egy-egy darabot szögeztek ki belőle. Testét végül a kurucok hozták ide és helyezték végső nyugalomra 1705-ben.

Kiss János (1885-1944) altábornagy kriptája a halottasház mögött található. Őt Bajcsy-Zsilinszky Endre hívta el a nemzeti ellenállás vezérkarába és 1944 karácsonyán a sopronkőhidai fegyházban kivégezték a nyilasok.

Chernél István emlékére hozták létre a Chernél István Madárvédelmi Mintatelep és Emlékmúzeumot, mely mellett szabadtéri kiállítás tekinthető meg.

Az 1980-as években állították helyre és újították fel a Hétforrást, mely szabadon látogatható.

Szólj hozzá

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.