SOPRONHORPÁCS

1280-ban szerepel először Hurpach néven. A középkorban több földesúr fennhatósága alatt állt, a leghatalmasabbak a Kanizsaiak és a Nádasdyak voltak, majd a Széchenyiek 1711-től, akik előbb zálogjogon, később örökjogon birtokolták. 1760-ban öröklés által került Horpács Széchenyi Antal birtokába. A többi Széchenyi birtokkal együtt az 1800-as években Széchenyi Ferenc kezére került, akinek 1814-es hitbizománya által egyik fia, Lajos kapta meg Horpácsot. 1906-ban kapta nevében a Sopron-előtagot, hogy meg tudják különböztetni a Nógrádban található Horpács nevű településtől. Szentirmay Elemér (születési nevén Németh János – 1936-1908.) nótaszerző a Széchenyi uradalom jószágkormányzója mellett volt gyakornok. 400 nótája közül néhány: Szálldogál a fecske, Csak egy kislány van a világon. A Sárga csikó és a Falu rossza című népszínműveket is ő zenésítette meg.

vendégszerző szolgáltatás

Helyi születésű a szemészprofesszor Csapody István (1852-1912), kinek nevéhez fűződik a látáspróbák elnevezésű vizsgálati módszer bevezetése, amelyhez ő számította ki a fatáblákat is.

A római katolikus Szent Péter és Pál templom elődje egy kis falusi templom volt, mely az 1100-as évek vége felé épült, nemzetségi templommá való átépítése feltehetően az Osl-nemzetség egyik tagjához fűződik. Ezt a templomot öt alkalommal is átépítették az 1200-as évek közepéig, négyszer a román korban, ötödszörre a tatárjárást követően, gótikus stílusban. A templom 11 m hosszú és 7,5 m széles, téglalap alapú volt, mely az átépítést követően rövidesen megsemmisülhetett, mivel helyén egy nagyobb épületet húztak fel az 1100-1200-as évek fordulóján. Ezt hamarosan kibővítették, apszisát lebontották és egy hosszabb szentélyt építettek, mely patkó alakú apszisban záródott. Amikor az 1200-as évek első negyedében megint átépítésre került sor, lebontották a tornyot és helyére újat emeltek, a szentély is díszesebb lett és ekkor készült a díszkapu 7-7 oszloppal. A templom a negyedik átépítés során kéthajóssá bővült és asszimmetrikus lett. A tartárjárás idején megsérülhetett, következő átépítés már gótikus stílusban történt. Ez az templom feltehetően 1532-ben, a Kőszeg ellen irányuló török támadás során pusztult el. A következő újjáépítést 1714-ben kezdték meg. Schaller István vagy Maulbertsch tanítványának műve lehet az Utolsó vacsora és a Bűnbánó Magdolna szentélykép. A szentélyben található szobrok Szent Balázs, Szent Tamást, Nepomuki Szent János és Szent Alajost ábrázolják. Körtefából faragták a mellékhajó nagy feszületét. Stöckert Károly készítette Lisieux-i Szent Teréz szobrát.

A Széchenyi-kastélyt 1774-ben építették, miután a családi birtok felosztását követően Széchenyi László és neje, Draskovich Mária számára a park szélén lévő kiskastély túl szűknek bizonyult. Az új, földszintes épületbe egy ideig még nem költöztek be. Széchenyi Ferenc végeztetett rajta javításokat és egy emeletet is építtetett rá. A munkák az 1800-as években kezdődtek Finkolr Ferenc és Ringer József vezetésével. 1857-ben a kiskastélyt teljesen lebontották. 1864-72 között pedig Széchenyi Imre az egész épületet átépíttette. Itt lakott Hajnóczy József, aki 1779-től volt Széchenyi Ferenc könyvtárosa és titkára. Liszt Ferenc és a híres német arcképfestő, Lenbach is tett itt látogatást. A kastélyban ma a Növénynemesítő Kutatóintézet működik, parkja természetvédelmi terület. Itt látható az a kislevelű hársfa (30 m magas, 5,79 törzsátmérőjű), melyet 200 évvel ezelőtt maga Széchenyi Ferenc ültetett.

Szólj hozzá

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.